„Maximalista vagyok.”
Gyakran hangzik el állásinterjúkon, coachingon, tréninghelyzetekben. Sokan pozitívumként tüntetik fel, de vajon mindig az? Mi húzódik mögötte valójában?
Elsőre ez erősnek, pozitívnak hangzik: igényesség, precizitás, minőségi munkavégzés. De vajon mi rejtőzik valójában a maximalizmus mögött? Vajon mindig erősség, vagy lehet, hogy valami mélyebb belső bizonytalanságot fed el?
EQ-szemlélettel vizsgálva a maximalizmus gyakran nem csupán egy tudatos minőségre törekvés, hanem egy önvédelmi mechanizmus is.
Egy történet: amikor a tökéletesség ára túl magas
Anna, egy felsővezető, minden projektet százszázalékosan akart teljesíteni. Ha hibázott, napokig rágódott rajta. A csapatát is szigorú mércével mérte, mert „ő is mindent belead”. Egy idő után a kollégák féltek visszajelzést adni, a kreativitás csökkent, és Anna is kimerült. Végül coach segítségét kérte, hogy „valahogy jobban bírja”. A közös munka során derült ki: nem teljesítménnyel volt a gond – hanem azzal az önértékeléssel, ami csak a kifogástalan teljesítmény után engedett megnyugvást.
Ez nem egyedi történet.
Mi az igazi különbség?
- A maximalizmus hajt, de nem enged megállni. Belső feszültséget szül, mert a teljesítményünket az önértékünkkel azonosítjuk.
- Az egészséges törekvés a kiválóságra belső erőből fakad. Örömet okoz, inspirál, de nem rág szét, ha hibázunk.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése segít abban, hogy észrevegyük: mikor motivál a minőség, és mikor húz le a bizonyításkényszer. És abban is, hogy megtanuljunk elismerően és elfogadóan kapcsolódni önmagunkhoz – nem csak akkor, ha „tökéletesek” vagyunk.
A maximalizmus mögötti lélektani hajtóerők
- Félelem a hibázástól: „Ha nem tökéletes, nem vagyok elég jó.”
- Teljesítményalapú önértékelés: „Az értékem attól függ, mit érek el.”
- Külső elismerés iránti vágy: „Csak akkor vagyok fontos, ha mások visszajelzik.”
- Halogatás a tökéletesség nevvében: „Inkább el sem kezdem, nehogy hibázzak.”
Az érzelmi intelligencia (EQ) mit mond erről?
Az érzelmi intelligencia fejlesztése során gyakran találkozunk a maximalizmus álcájába öltöztetett önbizalomhiánnyal.
Aki tudatosan törekszik a kiválóságra, de közben megengedi magának a hibázást, tanulást, és önazonosan él, az érett érzelmi intelligenciát mutat. A maximalizmus akkor válik mérgezővé, amikor valaki nem meri elengedni a kontrollt, nem tud pihenni, nem tud örülni a haladásnak, csak a tökéletesség létezik.
Az EQ segít felfedezni, hogy:
- mikor táplálja a maximalizmus az önmegvalósítást,
- és mikor már gátja azt.
Ha magadra ismertél, itt az idő, hogy változtass.
A maximalizmus nem ellenség. De fontos felismerni, mikor hajt előre, és mikor tart vissza. Az EQ Műhelyben abban segítek, hogy belőled induljon a változás, ne félelemből, hanem belső biztonságból cselekedj.
Támogató kérdések önmagadhoz – őszintén, ítélkezés nélkül:
- Mit jelent számodra az, hogy „elég jó”? És mikor érzed magad annak?
- Mikor volt olyan helyzet, ahol a maximalizmusod hátráltatott?
- Mit tanultál gyerekként a hibázásról? Támogatást kaptál, vagy kritikát?
- Képes vagy elismerni magad akkor is, ha valami „csak” 80%-os lett?
- Mi történne, ha néha kiengednél? Félsz, hogy akkor nem vagy elég?
Ha úgy érzed, túl sokat vársz magadtól, és ez már nem erőt ad, hanem elvisz – van megoldás.
Az EQ Műhelyben olyan biztonságos, fejlesztő környezetben dolgozunk, ahol nem kell tökéletesnek lenned. Elég, ha őszinte vagy, és elindulsz önmagad felé.
✨ Gyere el egy konzultációra, és nézzünk rá együtt: nálad mit jelent a maximalizmus? Milyen érzelmi mintázatok vannak mögötte, és hogyan alakíthatók át erőforrássá?

